Kárászon jár, üdvözlöm Önt, Mezei Attila vagyok, a polgármester.

A hálón sétálva sok mindent megtudhat rólunk, de a patakparton kószálva többet. Most láthatja a képeket, a falut a zord télben, vagy a nyár ezer zöldjét - de keresse csak meg ezeket a portálokat: akácillat, hársvirágzás,... megvannak? Meglepődnék!

Neten nem lehet szarvasbőgést hallgatni és vargányát kóstolni.

Nem Kárászon vannak a világegyetem legpálinkaszagúbb disznóvágásai, itt nem fejtenek mindennap bort, a boltba nem sokszoknyás nénikék járnak és a kocsmába sem bőrcsizmás gazda-külsejűek csujjogatnak nap, mint nap.

A tourinformos emberünk könyvet ír, a falugazda -aki jóízűen káromkodva lapátolja a havat, vagy vágja nyáron a füvet - Várszegi Asztrik beszélgetőkönyvecskéjét olvassa, negyvenpercnyire lakunk ez első színháztól (más is van így) és annyi mozi van nálunk, mint sok kisebb városban, azaz; egy sem...

Jöjjenek hozzánk - a neten és valójában is -, gyönyörű természetes környezetet és érdekes, tehetséges embereket találnak itt, még akkor is, ha a fenti példák erősen reklámszagúak, sajátságosan értelmezettek. Én csak így tudom látni a falumat, nekem Kárász a kezdet és a vég!

Jöjjenek, beszélgessünk erről, addig is - jó egészséget mindenkinek!